Az időm nagy részében állatokat fotózok. Ezért egészen magabiztosan álltam neki a projektnek. Azonban később végig gondolva rájöttem, hogy mekkora kontraszt is van a két téma között. A megszokott egyedeim vadállatok, mondhatni ösztönlények. Az életük nagy részét a túlélésért való küzdelem teszi ki, ezért csak ritkán örökíthetőek meg a szeretetteljes pillanatok.

Ehhez képest a Menta egészen más világ. Teljesen más üzenetet kell sugallnia ebből kifolyólag a fotóknak is.

Eljött az a rész, amikor nagyon nehéz megfogalmaznom a következő sorokat. Rájöttem, hogy azért, mert bár nagyon szeretek játszani a szavakkal, Menta és a családja között olyan mértékű szeretet árad, amelyet nem lehet egyszerűen karakterek formájában megfogalmazni.

A fotók is ezt a melegséget tükrözik. Menta nagyon játékos és kíváncsi, így nagyon nehéz volt megvalósítani az egyik célom. De a kitartásomnak köszönhetően két ilyen fotó is készült.

Ismerjük a mondást, hogy a szem a lélek tükre. Készíthetünk képeket játék közben, vagy miközben vadászpózban pillangót figyel. De mindegyik pillanat csak egy részletet mutat a valódi énjéből.

Ha ezeket mind egy fotón szeretnénk megmutatni, elég elmélyednünk a szemében. Máris látjuk a játékos kíváncsiságot, a féltő szeretetet és ami a legfontosabb, a boldogságot.

Hiszen az ő életük olyan, amilyenné mi magunk tesszük.